. Ma Frigyes napja van.
Dr. Képíró Sándor - ítélethirdetés
2011-07-17 10:10:05
Dr. Képíró Sándor - ítélethirdetés

Dr. Képíró Sándor - ítélethirdetés

A háborús bűnökkel vádolt volt csendőrszázados ellen várhatóan ítélethirdetés lesz a július 18. -19. - re kiírt tárgyalási napokon, melyek 11 órakor kezdődnek a Fővárosi Bíróság Fő utcai tárgyalótermében. Képíró Sándort a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ a tíz legkeresettebb náci háborús bűnös között jegyzi, mivel 1942 januárjában szerintük legalább 1200 civil meggyilkolásában vett részt Újvidéken. 


2006 nyarán Budapesten találták meg a volt csendőrtisztet. A belgrádi ügyészség 2008. szeptember 24-én indított nyomozást és Képíró Sándort azzal vádolták, hogy 1942-ben újvidéken 3000 szerb és zsidó személy haláláért felelős.


Képíró Sándort kétszer már elítélte magyar bíróság. 1944 januárjában tíz évre hűtlenségért és a magyar hadsereg tekintélyének lejáratásáért. Az ítélet végrehajtása elől Németországba szökött, majd a megszálló csapatokkal együtt érkezett vissza. A délvidéki deportálások lebonyolításában vett részt, majd a szovjet csapatok elől nyugatra menekült. 1946-ban ismét elítélték, tizennégy évre. Argentínában élt 46 éven át és 1996-ban tért vissza Magyarországra.

 

   

 

 

 

 

 

                           

           

                          

                          

 

 

 

         

             

A népirtás el nem évülő bűn. A 81/1945 Miniszterelnöki Rendelet, amely a népbíráskodásról szól, ma is érvényben van. 5. pontja alapján az, aki a megszállt vagy visszacsatolt területek lakosságával, illetve hadifoglyokkal kegyetlenkedik, vagy ilyen cselekedetnek felbujtója, részese vagy tettese, az háborús bűnös.


TÉNYEK


1942. január 21–23-án a magyar hadsereg és csendőrség szervezett razziát tartott Újvidéken és környékén, mivel tartottak a megerősödött partizántevékenységtől.  Három nap alatt több ezer embert fogtak el, mindenkit, aki gyanúsnak látszott, vagy zsidó származású volt. Az összegyűjtött embereket mínusz húszfokos hidegben alsóneműre vetkőztetették, megfosztották értékeiktől és irataiktól, majd a Duna jegén jégbe robbantott lékekbe lőtték őket. 3340 ember esett áldozatul, ebből 1110 nő és gyermek, 830 zsidó volt.


A VÁD

 

 


A vád szerint a ma kilencvenhét éves dr. Képíró Sándor egy olyan csendőri egységet vezetett, amelynek az áldozatok összegyűjtése  volt a feladata. Hiteles dokumentumok szerint a Képíró vezette csapat több száz embert adott át a kivégzőosztagoknak. Beosztottjai egy idős zsidó asszonyt azért lőttek le mert tiltakozni próbált férje meggyilkolása miatt. A Budapesti Nyomozó Ügyészség vádiratának lényege szerint Képíró Sándor volt csendőr százados 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civil személyek törvénytelen kivégezésében.

 

  

Az ügyészháborús bűntett elkövetése miatt végrehajtandó fegyházbüntetést, közügyektől való eltiltást kért  a vádlott  1942-es újvidéki razzia során tanúsított magatartása miatt, valamint 4,5 millió forintos perköltség megfizetésére való kötelezését.


EGY TANÚ


Egy túlélő szemtanú: „Hat éves voltam, a csendőrök éjszaka jöttek értünk. Listáról olvasták a nevünket. Csupán annyi időt hagytak, hogy kabátot vegyünk. Elvittek a Duna partján lévő Ifjúsági Házba. Itt le kellett adni azokat az értékeket, amelyek esetleg még nálunk voltak. Innen tömött sorokban a Duna jegére vezettek. A szüleim karján ültem, ennek köszönhetem, hogy nem fagytam meg a mínusz húszfokos hidegben. Hirtelen vége szakadt a lövéseknek. Később tudtuk meg, hogy a nemzetközi tiltakozás miatt parancs jött Budapestről az akció leállítására. Ha tíz perccel később érkezik, ma nem lennék itt, szüleimmel együtt belelőttek volna a jeges Dunába. A nagyszüleimen azonban ez sem segített. Őket a házuk előtt gyilkolták meg a csendőrök, mert túl öregek voltak ahhoz, hogy a folyópartra vigyék őket.”


A VÁDLOTT


Képíró ugyan elismerte, hogy minden, amit a Wiesenthal Központ állít igaz, de ő nem bűnös: „Kollektíven ítéltek el társammal együtt. Soha nem láttam halottakat, csak az emberek azonosításában vettem részt, és nem csendőrök, hanem a katonák gyilkoltak. Nem vagyok háborús bűnös”


Képíró Sándor  cáfolja, hogy részt vett volna emberek meggyilkolásában, állítása szerint Újvidéken a razzia idején megmentett egy szerb családot a kivégzéstől, akiket a katonák már halálra ítélték.


A VÉDŐ


Dr. Zétényi Zsolt jogász volt országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, szerint védence ellen politikai indíttatású per zajlik, nem egészen törvényes, nem kellőképpen megalapozott vád alapján. Álláspontja szerint amivel a vádlottat vádolják az alkalmatlan a törvényes vádra, és Képíró Sándor nem lehet felelős bizonyos személy, vagy személyek haláláért. Szerinte nem bizonyított az, hogy aki Újvidéken bekerült a leventeotthon épületébe, az onnan egyenesen a Duna-parton kötött ki, mert nem kellett ahhoz leventeotthoni igazolás, hogy valakit kivégezzenek, ott csak beazonosították az embereket. „Miért lenne felelős Képíró például azért, mert egy lakáson agyonlőttek egy zsidó házaspárt, akik szembeszálltak a csendőrrel, megfogták a fegyverét?”

 


A nem jogerős ítéletről Pest megyei Hírhatár oldalunkon Pető renáta írtásában ITT olvashatnak.


TÖRTÉNELMI KRONOLÓGIA


„1942. január 21-22-23-án részt vettem az újvidéki razziában.” – dr. Képíró Sándor

 

 


1942. január 4.
Egy Zsablya környéki tanyán felfedezett partizánközpontot felszámolása. A határvadászokkal megerősített csendőrség (összesen 250 fő) és a partizánok között a rajtaütéskor komoly tűzpárbaj bontakozott ki. A partizánok vesztesége 10 halott, a magyar járőrök 7 tagja pedig megsebesült. Ezt követően az V. hadtest parancsnokának, Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagynak a jelentései alapján Szombathelyi Ferenc utasítást adott a Sajkásvidék átkutatására. A feladat a partizántevékenység megszüntetése volt, a parancs nem vonatkozott a békés lakosság elleni fellépésre. A razziát végző karhatalmi erők vezetésével Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot bízta meg.


1942. január 5.
A magyar karhatalmi alakulatok felszámolták a Stevan Divnin vezette partizáncsoportot, amelynek létszámát 100–110 főre becsülték. További erősítést küldtek a térségbe, és az összes ottani karhatalmi erő parancsnoklásával Deák László ezredest, a 9. gyalogezred parancsnokát bízták meg.


1942. január 6.
Megkezdődött a Sajkás-vidék tervszerű átfésülése. Az elfogottak vallomásai megerősítették a görögkeleti karácsony napjára, január 6.-ra tervezett felkelés hírét, amely együtt járt volna a magyar, és német lakosság elleni bosszúhadjárattal. A Csurog, Zsablya, Sajkásszentiván, Dunagárdony és a Tisza által határolt területen a magyar tisztogató akció során közel kétezren vesztették életüket, nagyobbrészt civilek.


1942. január 8.
A 3. számú jelentés szerint már nagyszabású, Bánátból kiinduló, Újvidék irányú, jól előkészített csetnik támadást akadályozott meg a tisztogatás.


1942. január 12.
Feketehalmy-Czeydner úgy tájékoztatta Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Bartha Károly honvédelmi minisztert, és Szombathelyi Ferencet, a vezérkar főnökét, hogy a partizánok Újvidékre húzódtak, ezért szükséges a razzia kiterjesztése erre a városra is.


1942. január 12-15.
Az Újvidék környéki partizánok támadásai váltották ki a három napig tartó katonai razziát, amely Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy és néhány társa önhatalmú akciójaként közel 3500-3800, főleg szerb és zsidó polgári személy (köztük nők, gyerekek, öregek) meggyilkolásával végződött Újvidéken, Zsablyán, Csurogon, Mozsoron és Óbecsén (Bečej).


1942. január 13.
5. számú jelentés részletezi a helyzetet a folytatódó tisztogatással kapcsolatban. A bevezetőben még mindig csetnikekről ír Bajnóczy altábornagy, de a továbbiakban már partizánokat említ.


1942. január 15.
6. számú jelentés szerint a szerb lakosság zöme támogatja a partizánokat, a terület „a kommunizmustól példátlanul fertőzött.”


1942. január 19.
Amint az újvidéki események híre – a hírzárlat ellenére – elterjedt Budapesten, Bajcsy-Zsilinszky Endre levélben tiltakozott Bárdossynál. Bárdossy az Országgyűlés előtt adott válaszában hangsúlyozta a nagyszabású partizántámadás veszélyességét, és a védekező eljárás jogosságát.


1942. január 20.
A magyar alakulatok körülzárták Újvidéket, elvágva a várost a külvilágtól. Nem működött a telefon, utazási és gyülekezési tilalmat rendeltek el, csak a gyalogos közlekedést engedélyezték, még a templomokat is bezáratták. Grassy József vezérőrnagy eligazítást tartott, ahol ismertette Szombathelyi Ferenc parancsát. Szombathelyi eredetileg ezekkel a szavakkal rendelte el a razziát: „Tisztogatást és megtorlást rendelek el.”


1942. január 21.
Hirdetményeket ragasztottak ki Újvidék utcáin, bejelentve az általános razziát, 19 pontos ultimátumszerű parancsba foglalva a lakosság magatartására vonatkozó utasításokat. Az utcán való mozgás tilalmán kívül az utazást is betiltották. Az üzleteket az élelmiszerboltok kivételével bezáratta. A rádióhallgatást és a telefonszolgálatot szüneteltette. A templomokat, nyilvános szórakozóhelyeket bezáratta, az éttermek kivételével. Harangozni sem volt szabad. Minden összejövetel tilos.


1942. január 22.
Szombathelyi Ferenc vezérezredes táviratilag utasította Feketehalmy-Czeydner altábornagyot, hogy a törvénytelenségeket személyes felelősség mellett szüntesse meg.


1942. január 23.
Feketehalmy-Czeydner január 24-ére a razzia ,,nem csapásszerű”, hanem fokozatos befejezésére vonatkozó irányelveket adott ki, ennek alapján az akció január 30-án teljesen be is fejeződött.


1942. március 10.
Az új miniszterelnök Kállay Miklós lett. Kállay vizsgálóbizottságot küldött ki Újvidékre Dr. Babós József hadbíró ezredes vezetésével a tények felderítésére. A bizottság 800 oldalas jelentésben számolt be az ott történt eseményekről. A nyomozás megállapította, hogy Újvidéken tömeges gyilkosságok történtek.


1942. július 10.
Szombathelyi elrendelte a katonai ügyészségi nyomozást.


1942. augusztus 13.
Horthy Miklós a hadsereg vélt becsületének védelmében a törzstisztek és tábornokok ügyében az eljárást beszüntette. Feketehalmy-Czeydner altábornagy és Deák László ezredes ügyében maga a Kormányzó meg szüntette az eljárást. Ezzel egyidejűleg, mindkettőt azonnali hatállyal nyugdíjazták.


1942. november 1.
Megalakul a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg (NOVJ), parancsnoka Tito.


1942. november 26.
Megalakul a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ).


 



 

További híreink
Sztárportré - Zoltán Erikával
Éhesen ne menjünk közértbe, mert sokkal több mindent vásárol az ember, mint amennyi kell! Ez nagy titok, de én sem tudom mindig alkalmazni.
2017-02-01 05:11:53, Hírek, Fókuszban Bővebben
Sztárportré - Tabáni István
Szerintem az emberek többsége nem tud túllépni önmagán, vagy nem tud megbocsátani magának. Előfordul, hogy másoknak sem, de szerintem a legnehezebb dolog, hogy önmagunkna...
2017-01-26 04:09:25, Hírek, Fókuszban Bővebben
Sztárportré - Boros Lajos
Nagyon jó memória kell a hazugsághoz! Én nem tudok hazudni, mert lebuktatom magam állandóan, locsi-fecsi vagyok. Mondtam a családomnak is, hogy előttem ne mondjanak titko...
2017-01-25 04:05:57, Hírek, Fókuszban Bővebben
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Az egykori fideszes polgármester, Papcsák Ferenc által betett részvények ellenértékének jó részét a Zuglói Spo...
Bővebben >>