Leállt az uniós pályázatok értékelése, pedig a kis cégek nagyon várják a pénzt. A kormány erőltetett ütemű, az idén kétezermilliárd forintos kifizetést ígért, ám ez csak trükkel teljesíthető.

Hónapok óta hiába reménykednek a cégek, hogy uniós pályázataik alapján támogatáshoz jutnak; vannak, amelyek már tavaly óta várakoznak. A kormány gyors kifizetést ígért, csakhogy alig akad, aki a kérelmeket elbírálja. Az ok egy áprilisban elfogadott törvény, amely alaposan felforgatta a projektértékelés korábbi menetét. Az új rendszerben a bírálók a közigazgatásban dolgozók közül kerülnek ki, és nemcsak a pénzek koordinálását rendelik a Miniszterelnökség alá, hanem az ő munkájukat is.

A legnagyobb gondot egyelőre nem is a központosítás jelenti, hanem az, hogy a vártnál jóval lassabban áll össze ez a csapat. A törvény elfogadásakor két hónap türelmi időt kért az előterjesztő Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, ez június végén lejárt. A több ezer fős szakértői stáb felállása azonban még tovább késik. Július közepéig 658-an pályázták meg ezt a feladatot, közülük mindössze 320 jelentkezést fogadtak el – tudta meg a HVG a Miniszterelnökségtől.

A lelkesedés nem lehet túl nagy a közigazgatásban dolgozók körében, erre utal az is, hogy a kormány időközben komoly engedményt tett. Míg eredetileg éves alapfizetésük kétszeresére számíthattak azok, akik a pályázatértékelést mellékállásban elvállalták, ez később úgy módosult, hogy a határ túlléphető, „ha a szakértői névsorban az adott tématerületen nincs szükséges számú, megfelelő szakértelemmel rendelkező értékelő”. Más kérdés, hogy magát a díjtáblát is csak július elején tette közzé a tárca. Ennek alapján egy projekt értékelése a bonyolultságtól és az igényelt támogatástól függően 10–150 ezer forintot hozhat a bírálónak.

Aggasztó a helyzet a pályázók szerint. Az uniós projektek menedzsmentjével foglalkozó MAPI Zrt. vezérigazgatója, Essősy Zsombor szerint van olyan kutatási-fejlesztési pályázat, amelyben december óta nem született döntés, és több esetben is 11-12 hónapos várakozással kell számolniuk a támogatásra váró kis- és közepes vállalkozásoknak. Ez az időtartam korábban jellemzően három hónap volt, a legegyszerűbb esetekben pedig a jogszabály ötvennapos határidőt ír elő. Az sem világos, mikor indulhat be érdemben az értékelés. A Miniszterelnökség időpont említése nélkül annyit válaszolt a HVG ezzel kapcsolatos kérdésére, hogy a számítógépes rendszert kialakították, az értékelés a keretszerződések megkötése és a dokumentumok kiadása után kezdődhet.

A létszám szűkössége miatt Essősy úgy véli, gördülékenyen csak jövőre működhet a rendszer. Ilyen értelemben kész szerencse, hogy az elmúlt hónapokban nemcsak a támogatásra váró projektek elbírálása állt le, de a pályázatok kiírása is szünetel a kis- és középvállalkozások számára. Leszámítva a borászatok fejlesztésére szánt 40 milliárdos keretet, amelyet július 12-én meghirdettek, hogy azért legyen a szabályt erősítő kivétel.

A kormány rohamtempóban igyekszik meghirdetni az uniós forrásokból támogatott pályázatokat. A tavaly augusztusban meghatározott menetrend szerint 2017 közepéig – tehát egy éven belül – valamennyi pályázatot kiírják, és 2019-re a teljes, jelenlegi árfolyamon 8 ezermilliárd forintos keretet le is hívják. Ha ez tényleg így lesz, a következő hétéves keret megnyílásáig – az EU tempóját elnézve ez valamikor 2022-re reális – csak a központi költségvetés kihagyásával folyósítandó agrártámogatások, a Brüsszelben közvetlenül (például kutatásra-fejlesztésre-innovációra) megpályázható források, illetve a visszatérítendő, tehát a támogatás visszafizetése után a kasszából újra lehívható kedvezményes hitelek állnak majd rendelkezésre.

Kivéve persze, ha egyes projektektől vagy azok egy részétől az EU szabálytalanságok miatt megvonja a támogatást, mert akkor elméletben még lesz idő máshová átcsoportosítani az érintett összegeket, hogy ne vesszenek el.

Mindazonáltal a kormány csak a saját vállalásához képest van elmaradásban. A 2014–2020-as uniós büdzsé pénzeinek elköltését meghatározó operatív programok jóváhagyásával az Európai Bizottság késlekedett, ami korántsem csak magyar ügyekben fordul elő. Sőt a támogatások szűk tizedét kitevő kedvezményes beruházási hitelek esetében különlegességnek számít, hogy Magyarország esetében már kiválasztották a pénzügyi közvetítőt: az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bankot.

Ami azonban saját vállalását illeti, a kormány januárban bejelentette, hogy az év végéig kifizeti a kedvezményezetteknek a 2020-ig rendelkezésre álló (közvetlen agrártámogatások nélkül számított) keret negyedét, 2048 milliárd forintot. A 2016-os költségvetésben azonban ennek az előirányzatnak csak durván a fele szerepel. Az erőltetett menetet azzal indokolta Lázár, hogy csupán így lehet 2 százalék fölött tartani a gazdasági növekedést. A nagy nekibuzdulás ellenére a 2016. évi költségvetési törvény júniusi módosítása során az uniós fejezetekhez nem nyúlt hozzá az Országgyűlés, vagyis a szerényebb cél maradt a dokumentumban.

A teljesítés még ettől is igencsak távol van: a megítélt támogatásokból eddig 300 milliárd forint ért célba. A Miniszterelnökség mégis optimista, a HVG kérdésére úgy ítélték, az év végéig elérhető a cél. Az elbírálás lassúsága és a pályázatok kis száma ellenére ezt Essősy sem vonja kétségbe, amit azzal magyaráz, hogy az eddig lezárt ügyekben jóváhagyott támogatások 70-80 százaléka nem kis- és középvállalkozásokhoz került, hanem állami nagyberuházást finanszíroz.

Olyan óriási projektek is vannak a listán, mint az M30-as sztráda Miskolc és Tornyosnémeti közötti szakaszának megépítése, amelyre 147 milliárd forintot ítéltek meg, vagy az M3-as metróvonal felújítása. A pályázati adatbázis tanúsága szerint márciusban 125 milliárd forintot hagytak jóvá erre a célra, holott az uniós támogatási program kialakításakor a kormány egyetlen fillért sem szánt metrófelújításra. Áprilisban a rekonstrukció keretösszege 137,5 milliárdra nőtt, ez azonban a pályázati dokumentációban nem jelenik meg, sőt azóta újra szóba került, hogy inkább uniós hitelből fedeznék a projektet. Három tételben összesen csaknem 50 milliárd forintot hagytak jóvá a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.-nek az esztergomi vasútvonal rekonstrukciójára. Ezt a szakaszt az előző pénzügyi ciklusban uniós pénzből elvileg már felújították, még mindig hátravan azonban a villamosítása és a pesti pályaszakasz kétvágányúsítása.

Az állami szereplők bevonásával megvalósuló beruházásoknál nincs akadálya a kormányzati bőkezűségnek: bizonyos feltételek mellett a pályázók gyakorlatilag a teljes beruházási összeghez hozzájuthatnak (az állami projekteknél önrészre sincs szükség) anélkül, hogy egyetlen kapavágás történne. A megoldás megint csak egy kormánydöntésben keresendő: egy június közepi rendeletmódosítás 100 százalékos támogatási előleg kifizetését is lehetővé teszi.

Van azonban itt is egy csavar, ami megkönnyíti a kifizetési előirányzat formális teljesítését – anélkül, hogy a pénz a gazdaság vérkeringésébe kerülne. A kiutalt előleget az államkincstárban vezetett számlán kell tartaniuk a kedvezményezetteknek – mint ahogyan azoknak a cégeknek és nonprofit szervezeteknek, illetve a kutatási-fejlesztési pályázatok nyerteseinek is, akik 50, illetve 75 százalékos előlegre jogosultak. Ők a pénzt csakis a projekt megvalósítójának utalhatják tovább.

Tehát amíg nincs teljesítés, a pénz a kincstárban parkol, vagyis az állam csupán az egyik zsebéből a másikba tette át.

A kormány mégis elmondhatja, hogy teljesítette célját, a tervbe vett uniós támogatást kifizette. Arról pedig diszkréten hallgathat, hogy ezek a pénzek még nem érkeztek meg Brüsszelből. Nem is nagyon érkezhetnek, hiszen az Európai Bizottság csak a teljesítést igazoló számlák alapján utalja át azt a summát, amit a magyar kormány már kifizetett. Ha e mögött nincs még teljesítés, a kétezermilliárd forint jelentős része nem járul hozzá, hogy beinduljon a gazdasági növekedés – amely az idei első félévben éppen az uniós források elapadása miatt nullázódott le.

Gyükeri Mercédesz