Az ország legboldogabb embere

Azt hiszem, nem a múlt heti lottónyertes hazánk legboldogabb állampolgára. Az minden bizonnyal Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap újságírója, akinek ismét sikerült leküzdenie magát a közbeszéd egyik főtémájává.

A hajdani, ismeretlen népszabis munkatársnak akkor jött el a felemelkedés ideje, amikor végre valahára ismét szabad volt zsidózni, cigányozni hazánkban.  Remekül érezte magát.

Aztán változtak az idők és már nem csupán szabad volt zsidózni, hanem jobb jobbos körökben ezt el is várták. Bizony, Bayer körül már nem volt olyan pezsgés, beleszürkült az ezernyi rasszista alkotta kórusba. Muszáj volt valami egészen ütőset írni.

Szegény Szögi Lajos tanár úr brutális és megbocsáthatatlan meglincselése adta az apropót. Bayer azt a tanácsot adta nekünk, hogy ne álljunk meg, ha elütnénk egy cigány gyermeket. Lett is nagy balhé és Bayer úszott a boldogságban, megint róla beszéltek.

2008 tavaszán Bayer ismét megmutatta, hogy briliáns tehetségét nem hagyja ebek harmincadjára. Az uszodában úszkáló magyar (zsidó) író fújta orrát a vízbe és amikor ezért rászólt valaki, felháborodva kiabálta, hogy „itt inzultálják a zsidókat” – írta Bayer. A szerző mindezt egy állítólagos szemtanú elmondása alapján publikálta. Az írás olyan ordenáréra sikeredett, hogy még Dávid Ibolya is tiltakozott és Bayer helyett kért bocsánatot minden "zsidó és nem zsidó honfitársától." Pedig korábban, amikor az FTC új tulajdonosát, Várszegi Pétert zsidózták, az Elnök asszony még nem értett a focihoz…

Az elmúlt közel három évben nem nagyon hallottunk Bayerről. Kivéve azt a pár ezer embert, akiknek a Magyar Hírlap tárgyilagos, visszafogott publicisztikái nyújtanak kellemes közérzetet.

Nem csoda, hogy a nagyon-nagyon jobboldal vezérpublicistája megunta a helyzetet. Ezúttal valóban remekművet, korszakos írást alkotott.

Ugyanaz a bűz a címe.

„Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”– írta Bayer a Magyar Hírlapban.

(Bayer kultúrált bevezetőjét Schiff András zongoraművész írása ihlette, amely a The Washington Post-ban jelent meg. Mint kiderült, Schiff András nincs teljesen megelégedve a NÁF – Nagy Áprilisi Fülkeforradalom – győzteseinek országépítő tevékenységével.)

Orgovány. Fogalommá vált ez a szó azok körében, akik egyáltalán hallottak róla. Az emberek egy része iszonyattal gondol rá, a többiek pedig kellemes borzongással, netán titkos vágyakozással. Az ő nevükben, az újra napfényre mászó magyar nácik, nyilasok nevében írt Bayer. Horthy Miklós, leendő kormányzó verőlegényeinek iszonyatos ámokfutása a követendő példa.

 Ez aztán tényleg kiverte a biztosítékot, Bayerról szól a ballib sajtó jelentős része. Ismét célba ért, bizonyára remekül alszik.

Egészen addig, amíg megint nem jön a belső kényszer. Vajon mivel fogja orgoványt überelni? Azt hiszem, nem marad más választása, mint lelki és elvi társainak – röviden: elvtársainak – egyik kedvenc szólása: „Auschwitzban sajnos csak félmunkát végeztek.”

De ez még odébb van.

Pillanatnyilag arról szól a közbeszéd, hogy most akkor megbüntetik a Magyar Hírlapot vagy nem? Kettős mércét alkalmaznak vagy nem?

Nem teljesen mindegy?

 Ugyan, miért ne büntetnék meg Széles Gábor lapját, amikor – feltehetőleg - másnap a büntetés összegének többszöröséről íratnak alá vele komoly reklámszerződést. De lehet, hogy ennél elegánsabb megoldást találnak. Például a helyreigazítást sokmilliós fizetett hirdetésben teszik közzé.

A Magyar Hírlap nem fog rosszul járni, az biztos.

Bayer Zsolt orgoványos írását egészen másként kéne kezelnie mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy  a Párt alapítótagjának véleménye nem egészen esik egybe az európai normákkal, elvárásokkal.

Nem piszkolni, segíteni kell szegény Bayert abban, hogy minél szélesebb körben megismerhessék a bayeri álmot a még több földbe ásott komcsiról, zsidóról és a többiekről, akik nem tetszenek a híres publicistának.

Mindent meg kellene tenni azért, hogy az Ugyanaz a bűz című írást hiteles fordításokban olvashassák a nyugati államok polgárai.

Jól járna mindenki. Nem kellene többé „Brüsszelbe rohangálni”,  „panaszkodni” mértékadó „polgári” lapokban, és Bayer is nagyon boldog lenne, a fél világ fújna rá, soha nem remélt mélységekbe merülhetne.

A többit pedig bízzuk a Párt zseniális sajtósaira és a Vezérre, végül is az ő barátja Bayer orgoványostul, nem a miénk.

tbp