Az utóbbi hónapokban növekedni látszik a magyar társadalom sztrájk aktivitása. A közszférában és a versenyszférában is több helyen sztrájkkészültség van. De mit is takar pontosan a sztrájkjog? Miért fontos a jogszerűség? Mi az elégséges szolgáltatás? - A munkajogász válaszol

A rendszerváltás óta eltelt évtizedek azt mutatják, hogy a magyar társadalom sztrájk aktivitása meglehetősen alacsony. Ezt támasztották alá a LIGA Szakszervezetek kutatásai is, melyek a konföderáció 2013 és 2015 között zajló projektje keretében készültek és a következő eredményeket hozták. A megkérdezett munkavállalók 57%-a úgy nyilatkozott, hogy semmiképpen sem venne részt egy munkabeszüntetésben, 31% pedig csupán akkor, amennyiben annak célja őt közvetlenül érinti. A szolidaritás érzése tehát a munkavállalókban nyomokban sem volt fellelhető. Az utóbbi hónapokban ugyanakkor mintha ez a trend valamelyest változna.

A közszférában és a versenyszférában is több helyen sztrájkkészültség van. Utóbbi területen az Audi Hungaria Motor Kft. tervezett munkabeszüntetése vonta magára a figyelmet, amely ráadásul sikeresen zárult. Megállapodott ugyanis az Audi Hungaria Motor Kft. vezetősége és a vállalat munkavállalóit tömörítő Audi Hungaria Független Szakszervezet (AHFSZ) a bérek emeléséről. Ez ugyanakkor alátámasztani látszik azt is, hogy nem a hatályos jogszabályi környezet, hanem az összefogás hiánya a munkavállalók egyik legnagyobb problémája.

A sztrájk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definíciója szerint a munkavállalók egy vagy több csoportja, illetve a szakszervezet által kezdeményezett, a munkavállalók közös gazdasági és szociális érdekének biztosítására szolgáló időleges munkabeszüntetés annak érdekében, hogy a munkavállalók kikényszerítsék valamilyen követelésük teljesítését, illetve ellenállásukat fejezzék ki valamivel szemben, vagy így nyilvánítsák ki sérelmüket, esetleg más munkavállalókat támogassanak követeléseikben, vagy szolidaritást vállaljanak azokkal sérelmeikben. Az ILO a sztrájkjogot a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú, valamint az egyesülési szabadság, valamint a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú egyezményekből vezeti le.

A sztrájkjogot számos egyéb, nemzetközi jogi jogforrás is nevesíti. A sztrájkhoz való jog alkotmányos jog Magyarországon, mind alaptörvényi, mind pedig törvényi szinten szabályozással találkozunk (1989. évi VII.tv.) A hazai szabályozás a nemzetközi joggal teljes összhangban akként definiálja a sztrájkjogot, miszerint az a munkavállalókat (illetve érdekképviseleteiket) megillető jog, illetve a gazdasági és szociális érdekek kikényszerítsésének a jogszerű eszköze. Az, hogy a munkavállalókat megillető jog, egyben azt is jelenti, hogy azt jogszerűen egy munkavállaló nem gyakorolhatja (BH1996.563.). A gazdasági, szociális érdekeket pedig tágan kell értelmezni. Amennyiben azonban nem erre irányul a sztrájk, joggal való visszaélésről beszélünk.

Ahogyan azt láthattuk, a nemzetközi és a hazai jog úgy fogalmaz, hogy a sztrájkjog a munkavállalók gazdasági, szociális jogainak érvényesítésére, kikényszerítésére irányul. A sztrájk a hazai jog alapján azonban csupán érdekvita lehet, nem jogvita. Utóbbi megoldása ugyanis bírósági keretekre tartozik. Ezzel összhangban a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében úgy érvelt, hogy a munkáltatói tagdíjlevonás kikényszerítésére irányuló sztrájk azért jogszerű, mivel annak a kikényszerítése bírósági úton nem lehetséges (Mfv.II.10.734/2002.).

Szintén nem lehet a követelés alapvetően politikai jellegű, mivel abban az esetben szintén a gazdasági-szociális érdekek keretén kívül találjuk magunkat. A jogszerű érdekkör határa azonban gyakran nem azonosítható be teljesen egyértelműen. A nyugdíj, egészségügyi ellátás területének például markáns politikai aspektusai vannak. Hasonlóképpen politikai jellegű szinte minden esetben a közszféra sztrájkja, amely közvetlenül az állammal, mint munkáltatóval szemben irányul. A Fővárosi Bíróság ugyanakkor egy 2010. évi döntésében a törvénymódosítás elleni sztrájkot jogszerűnek fellépésnek ítélte.

A jogszerű sztrájk feltételeit a sztrájkról szóló 1989. évi VII.tv. rendelkezései között találjuk, melyek közül a legfontosabbakat emelem csupán ki. Az egyik legfontosabb szempont a munkabeszüntetés célja, mely a fentieknek megfelelően meghatározott érdekek érvényesítéselehet csupán. A követelés ugyanakkor nem ütközhet az Alaptörvénybe. Szintén rámutattam arra a korábbiakban, hogy a vitának érdek és nem jogvitának kell lennie. Ezen túlmenően a feleketegyeztetési kötelezettség terheli, hiszen a sztrájk un. ultima ratio azaz, végső megoldás.

Akkor lehet csupán ezzel az eszközzel élni, amennyiben más eszköz nem áll a felek rendelkezésére. Az egyeztetés legalább 7 napot kell, hogy igénybe vegyen, s ezen időtartam alatt legfeljebb egy alkalommal legfeljebb 2 óra időtartamú munkabeszüntetés tartható. Ezt hívjuk figyelmeztető sztrájknak. A 2010-es törvénymódosítás eredményeképpen a jogellenesség fogalma további, általános kategóriákkal bővült ki. Ilyennek minősül a sztrájk, amennyiben a felek a sztrájk gyakorlása során nem működnek együtt, a sztrájkjoggal való visszaélés esetén, valamint amennyiben a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet folytató szolgáltatónál az elégséges szolgáltatás teljesítését gátolja.

Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A 2010. évi módosítást követően a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény állapíthatja meg. Ilyen a személyszállítási és a postai szolgáltatások esetén létezik. Ennek hiányában a felek vagy megegyeznek, vagy ha nem, a bíróság dönt.

A munkaügyi bíróság nemperes eljárásban, szükség szerint a felek meghallgatását követően dönt. Fontos, hogy ezek hiányában jogszerű sztrájk nem tartható. A lakosságot alapvetően érintő tevékenység fogalmának azonban változóak a határai. A Kúria egyik eseti döntésében akként foglalt állást, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenység meghatározása esetfüggő, azaz minden esetben mérlegeli a körülményeket a bíróság. Adott esetben olyan tevékenységről is megállapítható, hogy a konkrét esetben a lakosságot alapvetően érinti, melyről ez általánosságban nem mondható el (pl: üzemanyagszállítás).

Onnan szükséges kiindulni, hogy a sztrájk jogszerű károkozás meghatározott munkavállalói érdekek érvényesítésére. Ezt a jog éppen ezért, mivel károkozó magatartás, gondosan körülhatárolja. A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozót megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok.

A sztrájk miatt kiesett munkaidőre - eltérő megállapodás hiányában - a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás azonban nem illeti meg. A jogellenes sztrájkban részt vevő munkavállalóval szemben azonban fel lehet lépni, hiszen jogellenesen nem állt rendelkezésre, illetve kárt okozott. Sőt nem csupán a résztvevő munkavállaló, hanem a szakszervezet felelőssége is megállapítható.

Kéri Ádám