Ír száguldás magyar ugaron!

A múltkor hallottam nyilatkozni Bócz Endre egykori fővárosi főügyészt. Hallatlanul kemény kérdésekre kellett válaszolnia, de állta a sarat. A honi igazságszolgáltatás kis abszurdjairól kérdezték a véleményét, például a közismert móri fiaskóról. Bócz úr igen eltökélten közölte, hogy minden a legnagyobb rendben van, a mórihoz hasonló fals nyomozások és ítéletek bizony benne vannak a rendszerben. Teljesen megnyugodtam. Ha voltak is kételyeim, azonnal elmúltak, amikor kiderült számomra, hogy a fenti és  hasonló esetek bizony velejárói ennek a munkának.

Hajlamos voltam elfelejteni, hogy abban a vagyonmegosztási perben, amelyet volt szerencsém öt évig figyelemmel kísérni, gyakorlatilag egyetlen bírósági okirat sem készült el a törvény szabta határidőre. (A fel- és alperesek ezt természetesen nem engedhetik meg maguknak. Ez persze nem azért van így, mert mifelénk két mércét alkalmaznak, hanem azért, mert „benne van a rendszerben”.)

Most azonban újra kételyek merültek fel bennem, talán még sincs minden rendben mifelénk.

Az ír gázoló ügyére gondolok, aki Leányfalun, a járdán gázolt halálra két gyermeket 2000-ben és Írországban most jutott odáig az eljárás, hogy Tobin úr első fokon elvesztette a magyarországi kiadatása ellen indított perét. A gázoló természetesen fellebbezett, még hosszú idő telik el  addig, amíg megkezdi három éves szabadságvesztését Magyarországon. Ha egyáltalán megkezdi valaha is.

Az írek mindent megtettek. Még a jogszabályt is megváltoztatták annak érdekében, hogy Tobin úr kiadható legyen a magyar hatóságoknak.

És a „mieink”? Ők vajon megtettek mindent, megtettek bármit is annak érdekében, hogy Tobin úr ne távozhasson kedve szerint abból az országból, ahol tragédiát okozott?

Laikus véleményem szerint, nem józan, hanem indulatos paraszti eszemmel azt mondom, hogy nem. Nem tettek semmit.

Tobin úr 2000. április 9-én hajtott fel előzés közben nagy sebességgel a járdára, majd 2000. november 30-án, kiküldetése, munkája befejeztével annak rendje és módja szerint távozott az országból. Ez kis híján 8 hónap. Ennyi idő alatt nem sikerült eljuttatni Tobin urat és bűncselekményét a tárgyalóterembe. Úgy élt ő köztünk az útlevelével együtt, mint bárki, aki nem gázolt el két gyermeket a járdán.

Jogerős – másodfokú -  ítélet csak 2002 októberében született, szűk 2.5!!! évvel a baleset után. Tobin úr három évet kapott távollétében és ennek a felét kell(ene) mindenképpen leülnie.

Ha csak egyetlen tárgyalásra is sor kerül, abban a 8 hónapban, amíg Tobin urat magunk között tudjuk,  az írek azonnal kiadják a gázolót, mert akkoriban az ír törvények csak abban az esetben tették ezt lehetővé, ha Tobin úr elmenekül a várható büntetés elöl. (Ezt a szabályt változtatták meg az írek.) De hát nem volt mitől menekülnie. Úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok Tobin lelkiismeretére bízták a dolgot és ezzel párhuzamosan fogalmuk sem volt az írországi jogszabályokról. Vagy igen?

Hozzá sem fogok, hogy megpróbáljam leírni a két gyermek szüleinek érzéseit, tragédiáját. Lehetetlen.

Azt viszont talán el tudja képzelni a kedves olvasó, hogy ha súlyos közlekedési bűnbe esik „nyugaton”, milyen sors várna rá.

Egyszer szabálytalanul, jobbról előztem meg egy autót Ausztriában. Mindenki más is ezt tette a cammogóval, gondoltam, akkor én is. Az osztrák-német határon a megelőzött autós „beköpött” a határőröknek. Azonnal megbüntettek 120 márkára. A másik lehetőségem az volt az azonnali fizetésen kívül, hogy éjszakára lecsuknak és másnap majd a bíróság hoz ítéletet ügyemben. Mindezt egy német állampolgár „bemondása” alapján.

Mi kihez, hova fordulhatunk itthon, a magyar ugaron?

tbp