2015. február 3-án 10928 hajléktalan helyzetben lévő ember válaszolt az országos felmérés kérdéseire, közülük 3689 ember közterületen élt, 7239 ember hajléktalan szállón lakott. 76 településről (városból) 278 szolgáltató működött közre az adatfelvételben.

Ebben az évben is kétszer annyi fedél nélkül élő embert talált a felmérés a vidéki városokban (2488 fő), mint Budapesten (1201 fő). Egy évvel ezelőtt "korai öröm" volt azt gondolni, hogy Budapesten tartósan és jelentősen csökken a fedél nélkül élők száma. A helyzet inkább az, hogy évről-évre hullámzó, egészében enyhén csökkenő a közterületeken élők száma Budapesten. Ezen belül is a belső kerületekben csökken, Budán és a külső pesti, dél-pesti kerületekben növekszik a fedél nélkül élők száma.

Szegeden, Debrecenben és különösen Pécsett több ember él fedél nélkül, mint ahányan szállón kapnak helyet. Budapesten, Győrött és különösen Dunaújvárosban, Szombathelyen a fedél nélkül élők aránya a hajléktalan népességen belül az országos átlagnál kisebb.

Öt év alatt legalább 50 ezer különböző ember volt kénytelen hosszabb-rövidebb ideig közterületen éjszakázni, vagy hajléktalan szállást igénybe venni. A sokak által vitatott hajléktalan-ellátás öt év alatt legalább 50 ezer krízis helyzetben lévő embernek nyújtott segítséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy hátrahagyott gyerekeikkel, közvetlen családtagjaikkal együtt öt év alatt legalább 100 ezer embert érintett közvetlenül a hajléktalanság Magyarországon.

Továbbra is nagyon sokan betegek, munkaképtelenek, tartósan munkanélküliek a hajléktalan helyzetben lévők közül, tíz hajléktalan emberből mindössze egy él rendszeres, kettő él alkalmi munkából.

A hajléktalan élethelyzet a szélsőséges kirekesztettség egy formája, az egyéni, társadalmi, intézményi megtartó erők, segítő rendszerek hiányának folyamatosan elfogadhatatlan következménye.

Budapest, 2015. április

Február Harmadika Munkacsoport - MTI